Narancssárga, piros, fehér vagy barna fautánzatú frontok. Mintás fal, PVC-padló, gáztűzhely, műanyag tálak és az a bizonyos kis konyhaasztal. Ha a hetvenes–nyolcvanas években nőttél fel, jó eséllyel nemcsak láttál ilyen konyhát – éltél is benne. És ma elég egyetlen fotó, hogy szinte érezzük a vasárnapi húsleves illatát.
Narancssárga? Miért ne!
A mai bézs, fehér, szürke konyhákból visszanézve egészen elképesztő, mennyi szín fért el néhány négyzetméteren.
Narancssárga konyhaajtó? Virágmintás tapéta? Mintás függöny? Sárga munkapult? Simán. Akár egyszerre is.
Persze nem minden magyar konyha nézett ki így. Sok helyen egyszerű fehér frontok voltak, máshol barna vagy fautánzatú bútorok. A lakótelepi konyhák pedig gyakran aprók voltak – mégis valahogy minden elfért bennük.
Mosogató, gáztűzhely, edények, fazekak, befőttek, kávéfőző. És persze mi.
Mert a konyha nem látványelem volt, hanem az élet egyik központja.
Nem cseréltük le ötévente
Talán ez a legnagyobb különbség.
Egy konyhabútort hosszú időre vettünk. Ha változott a divat, attól még nem feltétlenül változott vele együtt a konyha.
Így aztán ugyanazok a frontok végignézhettek gyerekeket felnőni, vasárnapi ebédeket, karácsonyokat, születésnapokat és több ezer reggeli kávét.
Aztán jöttek a kilencvenes évek, a lakberendezési magazinok, később a nagy bútoráruházak és az internet.
És egyszer csak más lett a „szép konyha”.
A konyha is divat lett
A narancs és a barna helyére jött a fehér. A minták helyére a letisztult felületek. Aztán magasfény, szürke, antracit, matt fekete, természetes fa, kő- és betonhatás.
A konyha pedig a főzés helyéből egyre inkább az otthon egyik meghatározó designelemévé vált.
Rengeteg régi konyhabútor ekkor végezte bontásban.
Pedig sok esetben maga a bútor még használható volt.
Csak már nem illett ahhoz, amit szépnek gondoltunk.
És ha nem dobjuk ki?
Talán most megint fordul egyet a történet.
Egyre többször merül fel a kérdés: ha a bútor szerkezetileg rendben van, tényleg az egészet ki kell cserélni csak azért, mert nem tetszik a felülete?
Ma már egy meglévő konyhabútor megjelenése refóliázással teljesen átalakítható. A régi frontból lehet matt, fa-, kő-, betonhatású vagy egyszínű felület – bontás és komplett bútorcsere nélkül.
És ebben van valami furcsán ismerős.
Nagyszüleink még azért tartottak meg dolgokat, mert ami működött, azt nem dobták ki.
Mi pedig lehet, hogy egy kerülő után újra eljutunk ugyanehhez a gondolathoz.
Csak ma már úgy hívjuk:
újratervezés.
🪧 Ez a CÉGÉR, a Trió Dekor márkatörténeti magazinja. Történetek márkákról, reklámokról és vállalkozásokról.
A történetek mögött mindig ott van egy korszak. A jó design pedig nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent ki kell dobni és újrakezdeni.
A Trió Dekornál most újra komolyabban foglalkozunk meglévő felületek átalakításával is: konyhabútorok, irodabútorok és padlók refóliázásával.
20 év tapasztalat. Új külső a meglévőből!
